„Téglajegyes”nyereményakciókkal (Ingatlansorsolás) kapcsolatos tájékoztató

Az „ingatlansorsolás” alatt az alábbi konstrukció alapján szervezett játékok értendőek: a szervező saját, vagy megbízója tulajdonában álló ingatlant olyan módon kívánja értékesíteni, hogy előre meghatározott mennyiségű és ellenértékű sorsjegyet (téglajegyet, cserépjegyet, kupont, stb.) bocsát ki, vagy ennek jelképes módon tárgyiasult formáját (téglát, lakáskulcsot, stb.) kínálja fel eladásra. A sorsjegyet vásárlók közt egy előre meghatározott, a játékosok számára meghirdetett időpontban, közjegyző jelenlétében kívánja kisorsolni az ingatlan tulajdonjogát. Bizonyos esetekben a szervező a sorsolási esemény megtartását meghatározott mennyiségű sorsjegy értékesítéséhez köti. A szervezők a kibocsátott összes, illetve minimálisan értékesíteni kívánt sorsjegymennyiséget jellemzően úgy határozzák meg, hogy az ingatlan forgalmi értékének és az egyéb szervezéshez kapcsolódó költségeinek megtérülése mellett még további anyagi előnyhöz is jussanak. A befizetéseket általában egy ügyvédi letéti számlán kezelik. Amennyiben a minimálisan értékesíteni kívánt sorsjegymennyiséget nem sikerül elérni, a sorsolás elmarad, a játékosok részére a szervező visszafizeti a sorsjegy ellenértékét, esetleg választási lehetőséget biztosít számára és nyilatkozatának megfelelően egy társadalmi szervezet számára felajánlja a résztvevő által befizetett összeget.

A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés, vagy vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ.

A fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelően tehát három tényállási elem van, amelyek együttes teljesülése alapján egy játék szerencsejátéknak minősíthető:

a) legyen tétfizetés
b) a játék végén legyen nyeremény
c) a nyerés, vagy vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlenen múljon.

A játékban, illetve sorsoláson kizárólag sorsjegy megvásárlása esetén lehet részt venni, így a játék szerencsejáték minősülésének első feltétele egyértelműen megállapítható.

A sorsjegyet vásárló játékosok között a szervező egy ingatlan tulajdonjogát kívánja kisorsolni, tehát meghatározott feltételek fennállása esetén a játékosok vagyoni értéket képviselő nyereményre jogosultak, így a törvényi definíció második eleme is maradéktalanul megvalósul.

A nyertesek kiválasztása véletlenszerűen, sorsolással történik a sorsjegyet vásárló játékosok közül, így megállapítható, hogy a törvényi definíció harmadik fogalmi eleme is teljesül.

A játék lebonyolításakor az Szjtv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek együttesen és teljes mértékben megvalósulnak, vagyis a játékos pénzfizetés ellenében, meghatározott feltételek fennállása esetén egy vagyoni értéket képviselő nyeremény birtokosa lesz, és a nyerés vagy vesztés a túlnyomórészt véletlenen múlik, ezért az ingatlansorsolás szerencsejátéknak minősül.

Az Szjtv. 15. §-a szerint a sorsolásos játék olyan szerencsejáték, amelyben a szerencsejáték szervező a játékosnak pénzfizetés fejében vagyoni ellenszolgáltatást helyez kilátásba a) meghatározott szám, számsor, jel, ábra stb. eltalálása vagy b) nyerésre jogosító érvényes befizetési bizonylat, szelvény, jegy, tanúsítvány (a továbbiakban: sorsjegy) kihúzása esetén. A nyerés vagy vesztés kizárólag a szám nyilvános húzásának, vagy a sorsjegy azonosítására alkalmas más módszernek az eredményétől függ.

A fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelően tehát három tényállási elem van, amelyek együttes teljesülése alapján az adott játék sorsolásos játéknak minősítető:

a) a szervező a játékos pénzfizetése fejében ellenszolgáltatást helyez kilátásba
b) a nyerés feltétele a nyerésre jogosító érvényes befizetési bizonylat, szelvény, jegy, tanúsítvány (a továbbiakban: sorsjegy) kihúzása
c) a nyerés vagy vesztés kizárólag a sorsjegy nyilvános húzásának az eredményétől függ.

Tekintve, hogy az ingatlansorsolás a törvényi tényállás mindhárom elemét megvalósítja, az sorsolásos játéknak minősül. Az Szjtv. 14. § a) pontja értelmében a sorsolásos játék a szerencsejáték egyik fajtája.

Az Szjtv. 15. §-a szerinti sorsolásos játék nem liberalizált szerencsejátéknak minősül. A nem liberalizált szerencsejátékok szervezését az Szjtv. 3. § (1) bekezdése értelmében a 100%-ban a Magyar Állam tulajdonában lévő, szerencsejáték-szervező tevékenység rendszeres folytatására létrehozott gazdálkodó szervezet (a továbbiakban: állami játékszervező), továbbá az állami játékszervező kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társaság, illetve az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet végezheti, illetve e tevékenység gyakorlásának jogát az állam koncessziós szerződésben időlegesen másnak átengedheti.

Az Szjtv. 2. § (2) bekezdése értelmében szerencsejáték szervező tevékenység folytatásához - az e törvényben meghatározott kivétellel - a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélye szükséges.

Az Szjtv. 3. § (1) bekezdésének előírásaival nyilvánvalóan nem áll összhangban, ha a játékot egy magánszemély, illetve gazdasági társaság szervezné, a játék jogszerűen ilyen módon nem szervezhető. Ilyen konstrukciójú szerencsejáték engedélyezésére lehetőség van, de kizárólag azzal a feltétellel, hogy a szervező megfelel az Szjtv. 3. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

Az Szjtv. 37. § 14. pontja értelmében tiltott szerencsejátéknak minősül az Szjtv. szerint engedélyköteles szerencsejáték, amelyet a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélye nélkül szerveznek. Az engedély nélkül szervezett szerencsejáték szervezőjét az Szjtv. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerencsejáték-felügyeleti hatóság bírság megfizetésére kötelezi. Az Szjtv. 12. §-a (3) bekezdésének d.) pontja értelmében a bírság a szervezővel szemben az Szjtv. 2. § (2) bekezdésébe ütköző tevékenység vagy mulasztás esetén 500.000.-Ft-tól 100.000.000.-Ft-ig terjedhet. A tiltott szerencsejáték szervezését mind a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 191. § (1) bekezdése, mind pedig a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 360. §-a is büntetni rendeli.

Amennyiben a nyereményjátékban, illetve sorsoláson kizárólag egy termék (például egy darab tégla) megvásárlása esetén lehet részt venni, a játék minősítése az értékesített termék ellenértékének függvényében az alábbiak szerint alakul: amennyiben az adott termék szokásos piaci ára és a tégla szervező által a konkrét esetben meghatározott ellenértéke között jelentős eltérés van, ez a különbség tétnek minősül, a játék pedig engedélyköteles szerencsejátéknak. Ha a termék szervező által a konkrét esetben meghatározott ellenértéke megegyezik a szokásos kereskedelmi árral és a nyereményakció egyebekben eleget tesz az Szjtv. 23. §-ában foglaltaknak, az ajándéksorsolásnak minősülhet. (Ha az ajándéksorsolásként bejelentett nyereményjáték engedélyköteles szerencsejátéknak minősül, a nyereményakció ajándéksorsolásként történő nyilvántartásba vételét megtagadja a Szerencsejáték Felügyelet.)

A játék szerencsejátékká minősítése során a játékosok által elérhető nyeremény nagysága, illetve típusa nem releváns, hanem annak ténye bír jelentőséggel, mint a szerencsejátékká minősítés egyik alapvető feltétele az Szjtv. 1. §-ának (1) bekezdésének rendelkezése alapján, tehát a fentiekben részletezettek alapján szervezett játék ugyanúgy szerencsejátéknak minősül, ha a szervező más nyereményt (például egy személygépjárművet) jelöl meg nyereményként.

Az előbbiekben megfogalmazottak irányadónak tekintendőek abban az esetben is, ha az ingatlansorsolás teljes egészében az interneten hozzáférhető weboldalakon keresztül történik.